Zeneterápia
A használt módszer sajátossága, hogy a zene mindig az adott pillanatban jön létre, ez egy ún. intuitív zene. Hangfelvételeket csak ritka, kivételes esetekben használunk. Hangszereink főleg népi, etnikai, történelmi hangszerek (az őskortól a gótika időszakáig), kézzel készítettek, természetes anyagokból, vagyis minden ipari, technológiai beavatkozás nélkül. Ennek előnye a hangszerek sajátos hangja.
Alap kritériumok a zeneterápiás hangszerek minőségét illetően:
– tiszta hangolás (432Hz), nem temperált hangolás
– kézi készítésű hangszerek természetes anyagokból
– a hangszerkészítő tapasztalata, személyisége, valamint a zeneterapeuta közreműködése a hangszerek készítésénél
A játéktachnika néhány kivételtől eltekintve technikailag nem túl igényes, tehát bátran alkalmazhatjuk a zeneterápia során. Olyan kliensek is tudnak játszani az említett hangszereken, akiknek motorikájuk sérült. Zenei előképzést nem igényel.
Ezek a zeneterápiában a legegyszerűbb, legkönnyebben használható hangszerek. Dobok, csörgők, hangutánzó hangszerek, stb. is ide tartoznak, valamint gongok, cintányérok, triangulum, chimes, hangtálak, harangok, stb. Ebbe a csoportba tartoznak továbbá etnikai és régi hangszerek – népi és etnikai dobok, djembe dob, indiándob (sámándob) keretesdob, forgódob, bonga, konga, nonofo dob, cajon, darbuka. Az egész világon találunk több száz különböző dobot és ritmushangszert.
A ritmushangszerek csoportjába tartoznak még csörgők, rumbatök vagy maracas, shaker, ganza, tamburin, száncsengő, csettegő, claves (csattintók, hangbotok), guiro, triangulum, wood block, cabasa, kasztanyetta, agogo, shaker tojások, stb.
Az etnikai hangszerek közül használunk pl. balafont, ami a vibrafon vagy a marimba egyik afrikai típusa.
A képen látható chimes egy olyan hangszer, amely rendszerint egy falapra kifeszített különböző hosszúságú és átmérőjű rudacskákból áll. A pálcával ütögetve jellegzetes hangzás jön létre.
Más fajtájú chimes rendszerint egy farúdból áll, amelyre különböző hosszúságú és átmérőjű rudacskákat akasztanak fel. A rudacskák száma különböző lehet. Többnyire 15, 25 vagy 36 db-ot tesznek ki.
Idiofon és aerofon hangszerek közé is besorolható. A doromb egy ősi hangszer, az egész világon elterjedt. Fémkeretből áll, egy acél nyelvből, aminek a végén egy rugalmas nyelv található. A (képen látható) dorombot a fogakra helyezzük és ujjunkkal megpengetjük a nyelvet. Szájüregünk rezonátorként szolgál, felerősíti a hangot. A felhangok gazdag skáláját mutatja meg ez a kis hangszer. Énekelhetünk is vele.
Ázsiából, Indonéziából származik. Ez egy fém ütőshangszer. Mindig kör alakú hangszer bronzból. Sok fajtája van, ezek különböző nagyságúak, vasatagságúak. Minden gong egy adott hangmagasságú. Van, amelyiken van kiemelkedés. Az, hogy hogyan kerekített, van-e rajta kiemelkedés, nagysága és erőssége természetesen meghatározza a hangja minőségét. Fajtái: jávai, thai, török, kínai. Én egy ún. wind gong-ot használok a kínai gongok családjából. A hangjuk tele van rezgéssel, energiával. A zeneterápiában pótolhatatlan.
Tibetből, Indiából vagy Nepálból származik. A hangtálakat kézzel készítik, egy hangtál 7-12 fém ötvözete. Különböző nagyságúak lehetnek. Az ún. nyugati világban egy különleges, gyógyító hangszer. Zeneterápiás hatása nagy, pótolhatatlan hangja van, gyönyörű felhangjai, rezgései. Rengeteg technika köthető hozzájuk.
A legrégebbi dob az emberiség történetében. Sok kultúra használja a világon. Sámándobnak hívják, mert a sámánok használják (használták) bizonyos szertartásokon. Az összes hangszer közül a legnagyobb energiával bíró. Nagyon kedvelik. Ütővel játszunk rajta vagy csak tenyérrel, ujjakkal.
Tradicionális afrikai ütőhangszer. Mali-ról származik. Széles körben elterjedt az egész világon. A dob egyik fele állatbőrrel bevont. (általában kecskebőrrel) A dobolás az egyik legkedveltebb zeneterápiás technika.
Chile-ből származik. Eredetileg rituális hangszerként használták. Az esőbot hagyományosan szárított kaktuszból készül úgy, hogy a kaktusz tüskéit kitépik, megfordítják és visszatolják a szárba, ezekből lesznek a spirálisan elhelyezett pálcikák. Benne pedig eredetileg finom vulkanikus eredetű kövecskék voltak.
Valószínűleg ez a legrégebbi húros hangszer. Ebből fejlődött ki a hárfa és a líra. Egy húrja van, monochord. Zenei íjakat Afrikában még ma is használnak, sőt a világ számos pontján elterjedt és népszerű hangszer.
Ezek fából készült fúvós hangszerek. (pl. bodzafa) A népi furulyák nagyon közkedvelt hangszerek. A fujara a passzív relaxációk során használatos, kedvelik mély hangját. A tilinkó hangkészlete a természetes felhangsor hangjaiból áll. Ezeket a fúvás erősségének változtatásával és a cső végének zárásával – nyitásával lehet előállítani.
Az észak- ausztráliai őslakosok fúvós hangszere. Leggyakrabban fából készül. Hagyományosan a didgeridoo a termeszek által kivájt eukaliptusz fatörzsből vagy ágból készül. Ürege általában kónikus, kúpszerű. A befúvó rész peremére gyakran méhviaszt tesznek, melynek segítségével a játékos a rést a saját szájához tudja igazítani. A hangszert a körlégzés révén megszakítás nélkül lehet megszólaltatni akár órákon át is.
Tértisztításra használjuk.
Az ének az alap “hangszerünk”, a legerősebb zeneterápiás eszközünk. Az énektechnikák segítenek hangunk segítségével jobban kifejezni magunkat, kommunikálni és kifejezni érzéseinket. Ezek a speciális énektechnikák rendkívül hasznosak olyan klienseknél, akik nem beszélnek, nem énekelnek. Kifejezetten jó autizmussal vagy logopédiai problémákkal küzdő kliensek esetében. A hangszálak, az izmok ellazulnak és kialakul a rekeszizom-légzés. Energetikai szinten érzelmi, kommunikációs és energetikai oldódás történik. A zeneterapeuta persze használja az éneklést, a felhangéneklést és zeneterápiás hangszereken is játszik közben. Motiválja a klienseit. Általában egy ún. ősnyelvet használ.